Továbbra is csak fegyelmezetten

Kétségtelen, hogy csak pár napja kezdtem lelkesebben diétázni, így még nem olyan nagy szám, hogy kitartó vagyok (majd pár nap vagy hét múlva meglátom, hogy áll a helyzet), én mégis örülök, hogy továbbra is fegyelmezetten tartom magam az elhatározáshoz.

Tegnap és ma is reggel ettem zsemlét; ebédre, amit a lányok, de nem ettem tele magam. Tudtam volna még enni, de éreztem, hogy nem vagyok éhes, így nem is szedtem többet. Rettentően örültem, hogy megálltam! :)

Délután már csak gyümölcsöt ettem, még szerencse, hogy nyár van, és sok van belőle.

Ma délután éreztem, hogy ennék valami édességet, így el is határoztam, hogy holnap ebéd utánra betervezek valami nasit. Nem sokat, de legyen valami édesség, hogy ne legyen hiányérzetem. Ez is jellemző a mostani nagy elhatározásomra, hogy mikor ezt így elterveztem, nem is hiányzott többé az édesség, csoki, megnyugodtam, hogy másnap kapok. :)

Kíváncsiság kedvéért reggel és este is mérlegre álltam, és érdekes módon tegnap már este is 60 alá ment a kilók száma (eddig csak reggel fordult elő egszer-kétszer), igaz, csak pár dekával, de ott volt! Ezt már írtam, hogy sok értelme nincs "óránként" nézegetni a mérleget, de engem jelenleg megerősít a mérlegen látott szám, még akkor is, ha stagnál. ÉS nem is nézem óránként. :)

Ma szerettem volna tornázni, 20 perc Rubint Réka, még a lányokkal is sikerült megbeszélni, hogy délután 20 percet adnak nekem, de legkisebb leányom váratlanul nem aludt. Teljesen meglepett, és persze nem is tudtam tornázni, hárman már nagyon zsibonganak, és főleg a legkisebb a legtürelmetlenebb. Hát, nem baj, majd legközelebb. :) Eddig elégedett vagyok, ez a lényeg! :)

Feltámadás :)

Ezt a blogomat több mint egy éve nem frissítettem. Nem akartam abbahagyni végleg az írását, de mivel a meghirdetett harcom a kilók ellen nem igazán sikerült, úgy gondoltam, nem is írok róla.

Most újra feltámasztom a blogot, bízva benne, hogy ezúttal több bejegyzést tudok közzétenni.

A reménykedés oka, hogy a harcot újra felvettem, de ez alkalommal sokkal erősebbnek érzem magam, mint bő egy évvel ezelőtt. Ma már tudom, hogy fejben nem voltam kész a nagy lépésre, a hozzáállásom az egészhez homlokegyenest más, mint akkor. Egyszerűen tudom, hogy AKAROM, és kész.

Nagy lendületet ad az elmúlt napok spontán sikere, amit valószínűleg a meleg időjárásnak is köszönhetek, hogy nem volt étvágyam, ehhez jött némi lelki hullámvölgy, ami miatt szintén nem volt kedvem enni, és így ha keveset is, de fogytam. Nem szándékosan, de így történt.

Ebbe kapaszkodtam, mikor újra csatarendbe álltam, ez a néhány nap rádöbbentett, hogy képes vagyok diétázni, és mikor újra és újra fegyelmezett bírtam lenni, csak megerősített a magamba vetett hitemben. :)

Úgyhogy újra klaviatúra mellé ülök, és ha nem is bő lére eresztve, de próbálom rögzíteni az elért eredményeket. Ha megingok, csak leülök a gép elé, és elolvasom, amit eddig elértem. :)

60.2 kg-ról indultam most a "csata" elején, de az utóbbi hetekben volt ez 61 fölött is olykor, így ez már önmagában is egy jó kezdet.

Egyelőre legfőképp diétával próbálkozom, mert sportra nem nagyon van lehetőség, max. nagyon hajnalban 5 és 6 között, vagy éjszaka, de ez nekem már nem megy. A diéta sem jelent elméletet, nagyjából azt eszem, mint eddig, de csökkentek a mennyiségeken (nem lesz időm külön főzni magamnak, örülök, ha a lányok ízlésének tetszőt összehozok, én max. kevesebbet eszem belőle, mint a minap a palacsintából, egyet ettem plusz Csilla kicsi maradékát, és elég volt). másik példa ma reggelről: megettem a hőn áhított körözöttes zsemlémet, amelynek előző nap teljesen higgadtan ellen tudtam állni, de mégsem ettem meg az egész zsemlét, megelégedtem egy féllel. Tényleg nem voltam éhes utána, úgy gondoltam, akkor megállunk.

Délelőtt vásárolni voltunk, nem is igazán tudtunk enni, majd itthon ettünk sütőben sült fűszervajas-tejfölös-sajtos krumplit, sőt, kolbászt is ettem hozzá. Rettentően jól esett, ettem is rendesen, mert tudtam, ez lesz a mai főétkezésem.

Délután már csak görögdinnyét ettem, és szerencsém is lett, mert estefelé elmehettem kocogni. az egész 20 perc volt, de Jani teendőivel (mint kerítéserősítés, fűnyírás és hintaszerelés) valamint az esti ceremóniákkal össze tudtuk egyeztetni. A futás elég satnyán megy, lejtnek lefelé bírom, de felfelé nem, ami nem meglepő. Ennyire kevés futóalkalom mellett nehéz edzetté válni, így többször is gyalogoltam, de nem éreztem kudarcnak. Ha még ezt az egy alkalmat is kihagyom, tényleg nem adok esélyt magamnak, hogy ismét edzett legyek egyszer. :) Annyi csak a pechem, hogy nekem mindig vissza, hazafelé kell emelkedőnek futni, ami a nehezebb verzió. Egyszer azonban eljön az idő is, amikor simán felfutok a nem messze lévő Csóványosra. :-)) Fő az optimizmus! :-))

Futás után nem volt időm enni, egy ideig nem is tudok és nem is jó, de kis idő elteltével ettem két szelet parizert, amit a lányok hagytak, és egy csomó görögdinnyét. Most fél egy van éjjel, rendesen éhes vagyok, de semmi pénzért nem ennék, inkább lefekszek aludni, és akkor nem érzem.

tudom, hogy fogyókúra idején nem célszerű gyakran mérlegre állni, de én most máshogy csinálom. Ha nem felejtem el (a nagy reggeli gyermekellátás közben :-D), éhgyomorra felállok a mérlegre, no, nem azért, hogy egy nap alatt ugyan mennyit sikerült elérni, hanem hogy lássam a szép számot (még ha az stagnál is egy ideig), hogy észben tartsam egész nap: ezt nem szabad nagyobbnak látni, jusson eszedbe, Verocs, ha megennéd valamelyik leányzó maradék kenyerét! :-)

Egy elv talán mégis van: délután és este kerülöm a szénhidrátot, ha lehet. Ezt most hétvégén mondjuk lehet, hogy meg is szegem, de lesz alibim, most lesz Kinga névnapja, jön a család ünnepelni, nem lehet nemenni! :-) azért a mértéket tartom, abból nem lesz baj és sértődés sem.

Nos, így állunk az elején. Lehet, hogy nem lesz a bejegyzéseknek elragadó a stílusa, sok szabadidővel nem rendelkezem, ezért valószínűleg tömören és gyorsan jegyzem le a "harc" állását. A lényeg, hogy rögzítsem, a stílusgyakot egyelőre meghagyom a másik blogra. :)

Villámbejegyzés

A lányok betegsége, itthon tartózkodása miatt nem igazán jutok el ehhez a bloghoz, de ettől függyetlenül a fogyókúra több kevesebb sikerrel, kis bukdácsolásokkal zajlik. Talán elérem lassan a 3 kiló mínuszt is... :-D Valaki már mondta, hogy látja, hogy fogytam. Kedves volt tőle, de lehet, hogy csak nyúzott voltam a kialvatlanságtól... :-) De én azért erőt merítettem belőle.

Most éppen 5 napja se ízt, se illatot nem érzek a náthám miatt, az ételeket emiatt nem kívánom, és noha eszek, mert kell, közel sem olyan sokat és élvezettel, mint kéne. Ha ez némi deka mínusszal járna, akkor megbocsátom a náthának a sok kellemetlenséget. :-)

Sportolni továbbra sem tudok, egész nap gyereket látok el, mindig van ébren ded. Így nehéz. De majd visszaállunk a régi kerékvágásba, és akkor talán, talán... És, hát itt a tavasz, hátha sikerülne legalább heti egy kinti sportolást összehozni. Hátha hátha...

Szóval, próbálom tartani magam az elvekhez, azért egész jól sikerül, érződik a komoly elszántság az ügy terén. Már előrébb kellene tartanom, mindjárt itt a pulóveres szezon, és én még lehet, hogy kénytelen leszek óriás, jótékonyan takaró pulcsit húzni, hogy jól érezzem magam, de nem sokat tehetek. Betegeskedő gyerek mellett nem lehet hasizomra gyúrni, no. Vagyis lehet, de én furán érezném magam. Meg akkor ki adagolja a gyógyszereket?

Remélem, nemsokára jövök majd részletesebb helyzetjelentéssel is. :)

Az elmúlt hét tanulságai, eredményei

Az elmúlt két hétben itthon volt mindhárom leányzó, először csak Kinga, majd Csilla és Zita is kapott a köhögős kórból, így nem voltak oviban. Ilyenkor nyilvánvalóan sokkal több dolgom van, egész nap ugrálok, etetek, öltöztetek, gyógyszert, vitamint adagolok, pelenkázok, mesét teszek be és cserélek, játszok, ha tudok, főzök, mosok, teregetek, stb., stb. :) torna sóba sem került: napközben esélytelen mellettük, estére pedig kipurcantam, sokszor el is aludtam mellettük. Ha fel is keltem még, akkor már nagyon késő volt, örültem, ha zuhanyozni volt erőm. Szellemileg is elfáradtam a két hétben, így igazából nem is érdekelt a fogyókúra.

No, azért nem adtam fel semmit, hiszen némi eredményt elértem, nem akartam azt is semmivvé tenni. Azért az szembetűnő volt, hogy mivel itthon voltunk bezárva, sokszor csak szenvedve jött el az este, mert nem nagyon tudok hármójukkal leülni foglalkozni, Zita nem nagyon hagyja, ezáltal a két nagyobb is gyakrabban kezdett hangoskodni, rohangálni, csakhogy engem is kicsit bosszantsanak, és nem utolsó sorban, hogy energiájukat levezessék. Ezekben a pillanatokban sokszor éreztem azt, hogy be tudnék termelni egy tábla csokit, annyira jól esett volna valami édesség, de ellenálltam. Viszont a hiányérzet megmaradt, de tudtam, ha engedek a csábításnak, utána a lelkiismeretfurdalás miatt lesz rossz. Így aztán sok pocsék esténk volt, de legalább én nem "botlottam". vagyis csak keveset, lásd lentebb. :)

No, persze édességet ettem, de igyekeztem délelőttre vagy legkésőbb koradélutánra vagy ebéd utánra szorítani a dolgot. Ez is főleg egy-egy túró rudi volt, abból is a Gastroyal által hozott diétás, de (azért) finom változat.

Múlt héten kipróbáltam a Gastroyal új fogyókúrás ételeiből néhányat. A zsírégető ételek közül rendeltem, amiknél nagyrészt a Gastroyal által kifejlesztett zsírégető lisztet használták. kicsit kétkedve olvastam, hogy elvileg a lisztben az elhízásért felelős szénhidrátok egy részét valahogy módosították, így ez a liszt kevesebb ilyet tartalmaz, tehát fogyókúrázók is bátrabban fogyaszthatják. Nem tudom, hogy ez tényleg igaz-e, de gondoltam, egy próbát megér.

A hét vége felé úgy döntöttem, hogy nekem ez a zsírégetős liszt-cucc nem begyere. A panírtól kezdve a nokedlin át a pékáru mind ebből készült, és leginkább a fűrészporra emlékeztetett az íze. Még a panírnál hagyján, azok finomak voltak, de a többi számomra ehetetlen volt. annak ellenére, hogy most, hogy nagy az elhatározás fogyókúra ügyben, általában jobban elviselem a kevésbé finom dolgokat is, ha TUDOM, hogy ezzel közelebb érek a célomhoz. Ez viszont annyira nem volt finom, hogy abszolút nem tudtam megenni. kicsit sajnáltam, hogy ezért pénzt adtam ki, de ugyanakkor ez is segített, hogy kicsit közelebb jussak a számomra ideális fogyókúrához. Segítségével rájöttem, hogy reggelire normálisan kell enni, nem szabad ellenállni a "normál" kiflinek, pékárunak, akkor lehet kolbászt is enni, ha teszem azt, azt kívánom, de persze mértékkel. A vacsorával kell inkább óvatosnak lenni. Pont emiatt nem is tudtam megenni múlt héten néhány megrendelt vacsorát, mert zsírégető liszt ide vagy oda, nem volt kedvem pizzát vagy nokedlit enni. Addig eljutottam már, hogy vacsira tényleg valami könnyűt és keveset kívánok, egész jól sikerül kerülni a "veszélyes" dolgokat.

Pénteken azért volt némi kivétel, mikor a lányoknak kakaós csigát sütöttem. Elsősorban nekik, én csak másnap reggel akartam enni, de természetesen annyira finom volt az illata, hogy 3 kicsit megettem. :-P Én amúgy is kisebbeket, de többet sütök, tehát nem ipari mennyiséget fogyasztottam el, de arra elég volt, hogy lelkiismeretfurdalásom legyen. Enyhe vigasz, hogy rém finom volt, és hosszú Jani-mentes estén talán nem is szabad nagyon szigorúnak lenni, kell valami vigaszdíj. Csak óvatosan persze. :-)

A héten megpróbálok visszatérni a tornához, elvileg egy-egy Zita-alváskor meg lehetne ejteni. Az oviba-járással pedig ismét megvan a napi két miniedzés, ugyanis most nem egyszerű a 3 gyermekkel, babakocsival lecaplatni az oviig hóban, rendesen szakad rólam a víz, mire hazaérünk, úgyhogy lesz megint kis mozgás, ha nagy sport nem is. Ami sport amúgy nagyon hiányzik, de egyelőre, továbbra is csak nagy erőlködve, nehezen férne bele az életünkbe. Azt hiszem, meg kell várni a költözést, és csak utána tervezhetünk több ilyen jellegű tevékenységet, addig én a gyerekekre összpontosítok főleg, Jani pedig az építkezésre és pénzelőteremtésre.

mélypont ellenére siker

Nem volt időm ide bejegyzéseket írni, mivel gyermekeim a hét folyamán egyre nagyobb létszámban képviselték magukat itthon betegség címszóval. Nem is volt kedvem írni, mert valahogy nem voltam jó passzban, nem volt kedvem fogyókúrázni sem. :-)) No, semmi "rosszat" nem tettem, tehát rossz hangulatom ellenére sem estem neki egy zacskó csokis keksznek, mert tudtam, hogy utána még rosszabb lesz a kedvem, hiszen már elindultam a fogyás rögös útján, azt a kevés eredményt nem kellett volna semmivé tenni néhány rossz nap miatt.

És amikor már éppen arról írnék, hogy most semmi nem megy, akkor rggel ráállok a mérlegre, mert egy ideje nem tettem, és éhgyomorra 63.3 kg-ot mutat, azaz január eleje óta 2 kg mínusz, ha minden igaz. Mondani sem kell, nem kicsit lett jobb kedvem! Megérte nem engedni a sok csábításnak a búskomor, sötét délutánokon. Most erőre kaptam. :)

Ha kicsit rendeződik a sok kis köhögősöm sora, akkor írok a Gastroyal új fogyókúrás programjáról, amit most vezet be, és talán nekem is pont kedvező időben. :) De most megyek, mert valakinek megint folyik az orra, és fújni kell. :) Meg zitával a karomon porszívózok egyet, az is éget kalóriát, nemdebár?

Mai eredmények

Zita leányzó állandóan "sakkban tart", nagyon sűrűn ébred, ezért csak rövid helyzetjelentés: ma ismét ügyi voltam részben, mert sikerült az egyórás tornát végigcsinálni, míg Zita aludt délelőtt, noha rengeteg házimunka várt rám ,de vettem egy nagy levegőt, és hanyagoltam. Az itthoni torna nagy hátránya, hogy állandóan mást részesítenék előnyben, de lassacskán rájövök, hogy néha hagyni kell a "mást", és mozogni kell, mert anélkül az életben nem megy le rólam felesleges kiló. És persze utána lassabban ugyan, de behoztam a házimunkából is, Zitával karöltve. Ilyenkor érzem, hogy mennyivel könnyebb dolgokat megcsinálni, hogy "csak" egy gyerek van itthon. :)

Ebéd előtt semmi nasi nem volt, ebéd ribizlikérmleves (már, amit Zita hagyott, khm, :), az a jó fogyókúra, ha megeszik előled a kaját... :)), valamint rakott tarkabab, ami lényegében sok zöldséget jelentett tejszínes szószban. Jó volt, bár kicsit érződött rajta talán tojásfehérje íz, így én csaltam, némi mustárral elnyomtam ezt a hülye mellékízt. Ebéd utánra engedélyeztem magamnak egy túró rudit, de csak később délután tudtam megenni, mert Zita állandóan a nyomomban volt, és nem akartam, hogy most ő is egyen. Pár napja kijön néha rájta néhány piros pötty és folt, teszteljük, nem-e a csoki a ludas, ezért ő most "eltiltáson" van. Később ettem egyet a lányoknak sütött csokis muffinból, azt tudtam, hogy nem hagyom ki, de így is csak egyet ettem, pedig kettő esett volna jól. Este pedig szendvicset ettem, egy kiflit, ami szintén nem volt túl nyerő, de legalább jóllaktam, de nem lettem tele.

Megint felemás volt a nap, apró botlások voltak, de úgy tűnik, hogy van eredmény így is, hiszen január 4-én 65.5 kg-ot mértem magamnak, abszolút negatív rekord, a 158 centi magasságomhoz ez sok. Ma reggel viszont 64.7 voltam. No, majdnem egy kiló mínusz bő két hét alatt, engedékeny diétával, nem túl sok sporttal, csak némi visszafogottsággal és kis odafigyeléssel. Jó lesz ez, csak ne lankadjon a kitartásom, mert azért néha örülnék, ha gyorsabban menne, de tudom, hogy nem szabad elégedetlenkedni. :)

Napi eredmények

Tegnap teljesen meg voltam magammal elégedve (az estét talán leszámítva, de már megbocsátottam magamnak). Mármint , ami az evést illeti. Reggelire beértem két pirítóssal és a kávéval (ami ugyan 3 az 2-ben kávé, és nem túl fogyókúrabarát a cukortartalma, de egy ideje erre szoktam rá, mert villámgyorsan elkészíthető, és ez is az a kategória, amiről egyelőre nem mondok le, mert annyira azért nem sietek, meg különben is, reggel simán elégetem azt a cukormennyiséget, ami benne van), délelőtt két kis mézessütit rágcsáltam, amit még Jani hozott előző nap a keresztmamájától, és nagyon finomat sütnek. Karácsony körül állandóan a lányoknak hagytam meg, de annyira finom, hogy most muszáj volt csenni egy-két darabot. Ebédre a Gastroyaltól hortobágyi húsos palacsintát rendeltem, elvileg a szénhidrátszegény kategóriából. Finom volt, nem is volt sok, Zita is evett belőle, és nem ettem hozzá pl. sült krumplit, mint ahogy az korábban előfordult (pedig azt is imádom :) ). Délután banánt ettünk Zitával, ovi után a főbérlőnkhöz mentünk látogatóba. Úgy volt, hogy a lányok ott maradnak, én meg megyek kiscsoportos szülőire, de Zita annyira álmos volt, hogy nem akartam ott hagyni. Kicsit akartam maradni, ha már megígértem a lányoknak, de végül Zitus felélénkült, a lányok is elvoltak, így fél 7-re értünk haza. Náluk ettem pár kolbászos kenyérkatonát, amiből egy tálcányit meg tudtam volna enni, de észnél voltam. :) Ettem kicsit, mert finom volt, meg jó volt együtt enni Bettivel és két barátnőjével, akik szintén ott voltak, de sikerült nem túlzásba esni. Rém büszke voltam magamra. Újabb megerősítés, hogy megy ez, ha akarom! :) Ami plusz volt, hogy Zita egy kis sütidarab felét meghagyta, azt bekaptam, de az is kevés. PErsze, ha gyorsabban szeretnék fogyni, akkor ezek mind elhagyandók lennének, de nem sietek, meg azért élni is kell mellette kicsit. :)

Késő este ettem még kicsit, mikor végre lekeveredtem az emeletről az altatásból, de akkor nagyon éhes voltam. Megettem a maradék 4 darab mézessütit, amit pont nem kellett volna, de nagyon-nagyon megkívántam. ÉS, hát jól esett. De azért ezért a lépésért nem vagyok teljesen büszke a tegnapi napra. :)

Ma reggel egy fél zsemlére volt időm, felvágottal, de azt is már futtában. Nemrég jöttünk haza az oviból, és menetrendszerint korog a gyomrom. Megyek is és keresek valami egészséges eledelt, lehet, hogy beérem egy natúr joghurttal és pár szem mogyoróval. Úgyis jön nemsokára az ebéd (ez a kiszolgálás rém jólesik! :)), addig kibírom.

Sokat gondolkozok ezen a diétázós dolgon, és rájöttem, hogy sport nélkül nekem nem fog menni a fogyókúra. Látom lassan, hogy meddig tudom csökkenteni az adagokat, mennyit tudok megvonni magamtól, de teljesen szigorú nem tudok magammal lenni. Szeretek közösen családdal, barátokkal enni, szeretem a finom ételeket, olykor a kevésbé egészségeseket is, és ha nem sportolok, sokáig kell diétáznom, hogy működjön a fogyókúra. Ha rendszeresen sportolnék, akkor nem kéne ennyire figyelni, hogy mit eszem, jobban megengedhetnék magamnak egy-egy "botlást". Ráadásul a sport nemcsak a zsírégetésben segítene, hanem nyilván az izomzat is tónusosabb, feszesebb lenne, és már az tuti méretcsökkenést eredményezne. El tudom képzelni, hogy pl. rendszeres futástól a combom ismét "összeugrana", nem lenne ez a "szétfolyósabb" fajta, már elnézést ezekért a hülye szavakért, meg egyszerű fogalmazásért. nekem amúgy is szokatlan a fogyókúra úgy általában, hiszen régebben, a sok sport mellett nem volt szükség ilyesmire. Furcsán is érzem magam, hogy figyelek újabban, hogy ehetek-e dolgokat, de egyelőre csak így működik.

Most annak is örülök, ha olykor sikerül fegyelmezetten kevesebbet enni. :) No, de most tényleg megyek enni valamit, mert különben fegyelmezetten halok éhen itt, a gép előtt. :)