Villámbejegyzés

A lányok betegsége, itthon tartózkodása miatt nem igazán jutok el ehhez a bloghoz, de ettől függyetlenül a fogyókúra több kevesebb sikerrel, kis bukdácsolásokkal zajlik. Talán elérem lassan a 3 kiló mínuszt is... :-D Valaki már mondta, hogy látja, hogy fogytam. Kedves volt tőle, de lehet, hogy csak nyúzott voltam a kialvatlanságtól... :-) De én azért erőt merítettem belőle.

Most éppen 5 napja se ízt, se illatot nem érzek a náthám miatt, az ételeket emiatt nem kívánom, és noha eszek, mert kell, közel sem olyan sokat és élvezettel, mint kéne. Ha ez némi deka mínusszal járna, akkor megbocsátom a náthának a sok kellemetlenséget. :-)

Sportolni továbbra sem tudok, egész nap gyereket látok el, mindig van ébren ded. Így nehéz. De majd visszaállunk a régi kerékvágásba, és akkor talán, talán... És, hát itt a tavasz, hátha sikerülne legalább heti egy kinti sportolást összehozni. Hátha hátha...

Szóval, próbálom tartani magam az elvekhez, azért egész jól sikerül, érződik a komoly elszántság az ügy terén. Már előrébb kellene tartanom, mindjárt itt a pulóveres szezon, és én még lehet, hogy kénytelen leszek óriás, jótékonyan takaró pulcsit húzni, hogy jól érezzem magam, de nem sokat tehetek. Betegeskedő gyerek mellett nem lehet hasizomra gyúrni, no. Vagyis lehet, de én furán érezném magam. Meg akkor ki adagolja a gyógyszereket?

Remélem, nemsokára jövök majd részletesebb helyzetjelentéssel is. :)

Az elmúlt hét tanulságai, eredményei

Az elmúlt két hétben itthon volt mindhárom leányzó, először csak Kinga, majd Csilla és Zita is kapott a köhögős kórból, így nem voltak oviban. Ilyenkor nyilvánvalóan sokkal több dolgom van, egész nap ugrálok, etetek, öltöztetek, gyógyszert, vitamint adagolok, pelenkázok, mesét teszek be és cserélek, játszok, ha tudok, főzök, mosok, teregetek, stb., stb. :) torna sóba sem került: napközben esélytelen mellettük, estére pedig kipurcantam, sokszor el is aludtam mellettük. Ha fel is keltem még, akkor már nagyon késő volt, örültem, ha zuhanyozni volt erőm. Szellemileg is elfáradtam a két hétben, így igazából nem is érdekelt a fogyókúra.

No, azért nem adtam fel semmit, hiszen némi eredményt elértem, nem akartam azt is semmivvé tenni. Azért az szembetűnő volt, hogy mivel itthon voltunk bezárva, sokszor csak szenvedve jött el az este, mert nem nagyon tudok hármójukkal leülni foglalkozni, Zita nem nagyon hagyja, ezáltal a két nagyobb is gyakrabban kezdett hangoskodni, rohangálni, csakhogy engem is kicsit bosszantsanak, és nem utolsó sorban, hogy energiájukat levezessék. Ezekben a pillanatokban sokszor éreztem azt, hogy be tudnék termelni egy tábla csokit, annyira jól esett volna valami édesség, de ellenálltam. Viszont a hiányérzet megmaradt, de tudtam, ha engedek a csábításnak, utána a lelkiismeretfurdalás miatt lesz rossz. Így aztán sok pocsék esténk volt, de legalább én nem "botlottam". vagyis csak keveset, lásd lentebb. :)

No, persze édességet ettem, de igyekeztem délelőttre vagy legkésőbb koradélutánra vagy ebéd utánra szorítani a dolgot. Ez is főleg egy-egy túró rudi volt, abból is a Gastroyal által hozott diétás, de (azért) finom változat.

Múlt héten kipróbáltam a Gastroyal új fogyókúrás ételeiből néhányat. A zsírégető ételek közül rendeltem, amiknél nagyrészt a Gastroyal által kifejlesztett zsírégető lisztet használták. kicsit kétkedve olvastam, hogy elvileg a lisztben az elhízásért felelős szénhidrátok egy részét valahogy módosították, így ez a liszt kevesebb ilyet tartalmaz, tehát fogyókúrázók is bátrabban fogyaszthatják. Nem tudom, hogy ez tényleg igaz-e, de gondoltam, egy próbát megér.

A hét vége felé úgy döntöttem, hogy nekem ez a zsírégetős liszt-cucc nem begyere. A panírtól kezdve a nokedlin át a pékáru mind ebből készült, és leginkább a fűrészporra emlékeztetett az íze. Még a panírnál hagyján, azok finomak voltak, de a többi számomra ehetetlen volt. annak ellenére, hogy most, hogy nagy az elhatározás fogyókúra ügyben, általában jobban elviselem a kevésbé finom dolgokat is, ha TUDOM, hogy ezzel közelebb érek a célomhoz. Ez viszont annyira nem volt finom, hogy abszolút nem tudtam megenni. kicsit sajnáltam, hogy ezért pénzt adtam ki, de ugyanakkor ez is segített, hogy kicsit közelebb jussak a számomra ideális fogyókúrához. Segítségével rájöttem, hogy reggelire normálisan kell enni, nem szabad ellenállni a "normál" kiflinek, pékárunak, akkor lehet kolbászt is enni, ha teszem azt, azt kívánom, de persze mértékkel. A vacsorával kell inkább óvatosnak lenni. Pont emiatt nem is tudtam megenni múlt héten néhány megrendelt vacsorát, mert zsírégető liszt ide vagy oda, nem volt kedvem pizzát vagy nokedlit enni. Addig eljutottam már, hogy vacsira tényleg valami könnyűt és keveset kívánok, egész jól sikerül kerülni a "veszélyes" dolgokat.

Pénteken azért volt némi kivétel, mikor a lányoknak kakaós csigát sütöttem. Elsősorban nekik, én csak másnap reggel akartam enni, de természetesen annyira finom volt az illata, hogy 3 kicsit megettem. :-P Én amúgy is kisebbeket, de többet sütök, tehát nem ipari mennyiséget fogyasztottam el, de arra elég volt, hogy lelkiismeretfurdalásom legyen. Enyhe vigasz, hogy rém finom volt, és hosszú Jani-mentes estén talán nem is szabad nagyon szigorúnak lenni, kell valami vigaszdíj. Csak óvatosan persze. :-)

A héten megpróbálok visszatérni a tornához, elvileg egy-egy Zita-alváskor meg lehetne ejteni. Az oviba-járással pedig ismét megvan a napi két miniedzés, ugyanis most nem egyszerű a 3 gyermekkel, babakocsival lecaplatni az oviig hóban, rendesen szakad rólam a víz, mire hazaérünk, úgyhogy lesz megint kis mozgás, ha nagy sport nem is. Ami sport amúgy nagyon hiányzik, de egyelőre, továbbra is csak nagy erőlködve, nehezen férne bele az életünkbe. Azt hiszem, meg kell várni a költözést, és csak utána tervezhetünk több ilyen jellegű tevékenységet, addig én a gyerekekre összpontosítok főleg, Jani pedig az építkezésre és pénzelőteremtésre.