mélypont ellenére siker

Nem volt időm ide bejegyzéseket írni, mivel gyermekeim a hét folyamán egyre nagyobb létszámban képviselték magukat itthon betegség címszóval. Nem is volt kedvem írni, mert valahogy nem voltam jó passzban, nem volt kedvem fogyókúrázni sem. :-)) No, semmi "rosszat" nem tettem, tehát rossz hangulatom ellenére sem estem neki egy zacskó csokis keksznek, mert tudtam, hogy utána még rosszabb lesz a kedvem, hiszen már elindultam a fogyás rögös útján, azt a kevés eredményt nem kellett volna semmivé tenni néhány rossz nap miatt.

És amikor már éppen arról írnék, hogy most semmi nem megy, akkor rggel ráállok a mérlegre, mert egy ideje nem tettem, és éhgyomorra 63.3 kg-ot mutat, azaz január eleje óta 2 kg mínusz, ha minden igaz. Mondani sem kell, nem kicsit lett jobb kedvem! Megérte nem engedni a sok csábításnak a búskomor, sötét délutánokon. Most erőre kaptam. :)

Ha kicsit rendeződik a sok kis köhögősöm sora, akkor írok a Gastroyal új fogyókúrás programjáról, amit most vezet be, és talán nekem is pont kedvező időben. :) De most megyek, mert valakinek megint folyik az orra, és fújni kell. :) Meg zitával a karomon porszívózok egyet, az is éget kalóriát, nemdebár?

Mai eredmények

Zita leányzó állandóan "sakkban tart", nagyon sűrűn ébred, ezért csak rövid helyzetjelentés: ma ismét ügyi voltam részben, mert sikerült az egyórás tornát végigcsinálni, míg Zita aludt délelőtt, noha rengeteg házimunka várt rám ,de vettem egy nagy levegőt, és hanyagoltam. Az itthoni torna nagy hátránya, hogy állandóan mást részesítenék előnyben, de lassacskán rájövök, hogy néha hagyni kell a "mást", és mozogni kell, mert anélkül az életben nem megy le rólam felesleges kiló. És persze utána lassabban ugyan, de behoztam a házimunkából is, Zitával karöltve. Ilyenkor érzem, hogy mennyivel könnyebb dolgokat megcsinálni, hogy "csak" egy gyerek van itthon. :)

Ebéd előtt semmi nasi nem volt, ebéd ribizlikérmleves (már, amit Zita hagyott, khm, :), az a jó fogyókúra, ha megeszik előled a kaját... :)), valamint rakott tarkabab, ami lényegében sok zöldséget jelentett tejszínes szószban. Jó volt, bár kicsit érződött rajta talán tojásfehérje íz, így én csaltam, némi mustárral elnyomtam ezt a hülye mellékízt. Ebéd utánra engedélyeztem magamnak egy túró rudit, de csak később délután tudtam megenni, mert Zita állandóan a nyomomban volt, és nem akartam, hogy most ő is egyen. Pár napja kijön néha rájta néhány piros pötty és folt, teszteljük, nem-e a csoki a ludas, ezért ő most "eltiltáson" van. Később ettem egyet a lányoknak sütött csokis muffinból, azt tudtam, hogy nem hagyom ki, de így is csak egyet ettem, pedig kettő esett volna jól. Este pedig szendvicset ettem, egy kiflit, ami szintén nem volt túl nyerő, de legalább jóllaktam, de nem lettem tele.

Megint felemás volt a nap, apró botlások voltak, de úgy tűnik, hogy van eredmény így is, hiszen január 4-én 65.5 kg-ot mértem magamnak, abszolút negatív rekord, a 158 centi magasságomhoz ez sok. Ma reggel viszont 64.7 voltam. No, majdnem egy kiló mínusz bő két hét alatt, engedékeny diétával, nem túl sok sporttal, csak némi visszafogottsággal és kis odafigyeléssel. Jó lesz ez, csak ne lankadjon a kitartásom, mert azért néha örülnék, ha gyorsabban menne, de tudom, hogy nem szabad elégedetlenkedni. :)

Napi eredmények

Tegnap teljesen meg voltam magammal elégedve (az estét talán leszámítva, de már megbocsátottam magamnak). Mármint , ami az evést illeti. Reggelire beértem két pirítóssal és a kávéval (ami ugyan 3 az 2-ben kávé, és nem túl fogyókúrabarát a cukortartalma, de egy ideje erre szoktam rá, mert villámgyorsan elkészíthető, és ez is az a kategória, amiről egyelőre nem mondok le, mert annyira azért nem sietek, meg különben is, reggel simán elégetem azt a cukormennyiséget, ami benne van), délelőtt két kis mézessütit rágcsáltam, amit még Jani hozott előző nap a keresztmamájától, és nagyon finomat sütnek. Karácsony körül állandóan a lányoknak hagytam meg, de annyira finom, hogy most muszáj volt csenni egy-két darabot. Ebédre a Gastroyaltól hortobágyi húsos palacsintát rendeltem, elvileg a szénhidrátszegény kategóriából. Finom volt, nem is volt sok, Zita is evett belőle, és nem ettem hozzá pl. sült krumplit, mint ahogy az korábban előfordult (pedig azt is imádom :) ). Délután banánt ettünk Zitával, ovi után a főbérlőnkhöz mentünk látogatóba. Úgy volt, hogy a lányok ott maradnak, én meg megyek kiscsoportos szülőire, de Zita annyira álmos volt, hogy nem akartam ott hagyni. Kicsit akartam maradni, ha már megígértem a lányoknak, de végül Zitus felélénkült, a lányok is elvoltak, így fél 7-re értünk haza. Náluk ettem pár kolbászos kenyérkatonát, amiből egy tálcányit meg tudtam volna enni, de észnél voltam. :) Ettem kicsit, mert finom volt, meg jó volt együtt enni Bettivel és két barátnőjével, akik szintén ott voltak, de sikerült nem túlzásba esni. Rém büszke voltam magamra. Újabb megerősítés, hogy megy ez, ha akarom! :) Ami plusz volt, hogy Zita egy kis sütidarab felét meghagyta, azt bekaptam, de az is kevés. PErsze, ha gyorsabban szeretnék fogyni, akkor ezek mind elhagyandók lennének, de nem sietek, meg azért élni is kell mellette kicsit. :)

Késő este ettem még kicsit, mikor végre lekeveredtem az emeletről az altatásból, de akkor nagyon éhes voltam. Megettem a maradék 4 darab mézessütit, amit pont nem kellett volna, de nagyon-nagyon megkívántam. ÉS, hát jól esett. De azért ezért a lépésért nem vagyok teljesen büszke a tegnapi napra. :)

Ma reggel egy fél zsemlére volt időm, felvágottal, de azt is már futtában. Nemrég jöttünk haza az oviból, és menetrendszerint korog a gyomrom. Megyek is és keresek valami egészséges eledelt, lehet, hogy beérem egy natúr joghurttal és pár szem mogyoróval. Úgyis jön nemsokára az ebéd (ez a kiszolgálás rém jólesik! :)), addig kibírom.

Sokat gondolkozok ezen a diétázós dolgon, és rájöttem, hogy sport nélkül nekem nem fog menni a fogyókúra. Látom lassan, hogy meddig tudom csökkenteni az adagokat, mennyit tudok megvonni magamtól, de teljesen szigorú nem tudok magammal lenni. Szeretek közösen családdal, barátokkal enni, szeretem a finom ételeket, olykor a kevésbé egészségeseket is, és ha nem sportolok, sokáig kell diétáznom, hogy működjön a fogyókúra. Ha rendszeresen sportolnék, akkor nem kéne ennyire figyelni, hogy mit eszem, jobban megengedhetnék magamnak egy-egy "botlást". Ráadásul a sport nemcsak a zsírégetésben segítene, hanem nyilván az izomzat is tónusosabb, feszesebb lenne, és már az tuti méretcsökkenést eredményezne. El tudom képzelni, hogy pl. rendszeres futástól a combom ismét "összeugrana", nem lenne ez a "szétfolyósabb" fajta, már elnézést ezekért a hülye szavakért, meg egyszerű fogalmazásért. nekem amúgy is szokatlan a fogyókúra úgy általában, hiszen régebben, a sok sport mellett nem volt szükség ilyesmire. Furcsán is érzem magam, hogy figyelek újabban, hogy ehetek-e dolgokat, de egyelőre csak így működik.

Most annak is örülök, ha olykor sikerül fegyelmezetten kevesebbet enni. :) No, de most tényleg megyek enni valamit, mert különben fegyelmezetten halok éhen itt, a gép előtt. :)

Táplálkozási reformok

A fogyókúra most már harmadik hete tart, csak bizonyítandó, hogy komolyan gondolom. :) Kinga szülinapját követő héten változtatásokat eszközöltem táplálkozás terén, de egyelőre nem találom a nekem passzoló módszert.

Elkezdtem rendelni a Gastroyal-tól ebédet. Egyrészt kicsit pihenek a több hónapnyi állandó ebédfőzései után, mivel Csilla is az oviban étkezik, kettőnknek Zitával könnyebb az étkezést megoldani. Kísérleti jelleggel kezdtem el, és mivel Zita is hajlandó volt enni ezekből az ételekből, amik általában jóízűek, bár kétségtelenül nem verik a hazait, megnyugodtam (rajtam kívül Zita az egyedüli személy a családban, aki fenntartás nélkül evett a kelkáposztafőzelékből, amit egyik nap kaptam :-) ). Azzal, hogy nem kell minden nap főzni, jut időm másra is, úgy mint (esetleg) egy-egy itthoni torna, míg Zita alszik, de ez ritkább, bár fogyókúra szempontjából hatékonyabb lenne. A lassan közeledő költözés miatt azonban gyűlnek a tennivalók a képzeletbeli listámon, mint pl. egy csomó kinőtt ruha átválogatása, hogy minél kevesebbet vigyünk át magunkkal új otthonunkba. Így a sport továbbra sem élvez előnyt, de legalább étkezés terén változások álltak már be.

A Gastroyal-nak a hagyományos ételein kívül rengeteg diétás, fogyókúrás étele, programja van. Egyelőre próbálgatom, nekem melyik jön be. Próbáltam a színes leves kúrát, nem két hétig folyamatosan ugyan, mint ajánlják, csak egy-egy nap. Ez négy különböző levest takar négy étkezésre. A levesek finomak, de, ahogy én sejtettem, nekem kevés lesz csupán a leves. Volt, hogy valami kevés másodikkal ki kellett egészíteni, mert tudtam, hogy a gyerekek mellett hamar éhes leszek, ami nem jó. Vagy pl. a reggeli leves nem rossz ugyan, de én eleve nem nagyon szeretek reggelire levest enni (bár a cél érdekében ezt kis időre tudnám vállalni), de ami nehezebb, hogy utána már akkor éhes vagyok, mikor az oviba készülve a kabátot húzzuk, mikor hazafelé tolom a "szekeret" meg már jojózik a szemem. Jó ez a leves kúra, mert könnyű, átmossa az ember szervezetét a sok folyadék, jót tesz a sok rostos zöldség, de az én életmódomba nehezene illeszthető be, még két hétre sem.

Rendeletem egy-két nap a 90 napos diétából is, ami a táplálékszétválasztáson alapul. Ezt 90 napig kellene folyamatosan csinálni, de ebben is vannak problémás elemek. Jön egy ebéd, egy vacsora, ugyanaz, mint az ebéd és egy reggeli, ami rendszerint valamilyen gyümölcsvelő (magyarán egyszerű gyümipép). Egy a bajom, hogy vacsira nem kívánom általában ugyanazt, mint ebédre, akkor sem, ha tudom, hogy most kivételesen kellene. Reggelire a gyümivelő megint csak kevés, ezzel az ovijáratot nem tudom teljesíteni, mire hazaértem egy-egy ilyen reggel, fel tudtam volna falni a fél hűtőt. Na, akkor most ennek mi értelme? Kristálytiszta lett a kép, hogy nekem reggelire valami "normálisat" kell enni, pl, pirítós, egy kis szendvics, ami egy ideig energiát is ad. Amivel lehet játszani, hogy a reggeli mennyiségét csökkentem. Eddig 4 pici toast kenyeret simán meg tudtam enni, most csökkentettem a mennyiséget 2-re, és figyelek, mi kerül rá. Bár, igazság szerint reggel vagyok engedékenyebb, és akár a vajas-mézes pirítós is engedélyezett, még így is éhes leszek késő délelőttre. nem könnyű 3 gyereket kabátba "rázni", lecaplatni az oviig, ott kettőt "leadni", majd eggyel vissza a dombos utcákon. :) Kétségtelen, hogy ilyenkor mindig arra gondolok, hogy ezzel is csak jót teszek magamnak, azt nem szeretem azonban, ha az utcánk sarkán már szédülök. Éhezni nem akarok, ez fontos, rá kell találni a megfelelő arányokra. Kiadósabb reggelire amúgy nem lenne idő, pedig talán az lenne a legjobb, hogy reggelire kicsit többet, mert azt még napközben simán elhasználom.

A 90 napos étrendből nem is akartam minden napra rendelni, mert szénhidrát napon pl. estére nagy adag gundel palacsintát hoznak, sok csokiszósszal... az oké, hogy ezt is enni kell, de hogy miért estére ezt az amúgy hatalmas kalóriabombát, azt nem tudom. Úgyhogy ezeket a napokat kihagytam.

A szénhidrát mentes diétában szereplő kaják már szimpatikusak, azokat szívesen enném is, de elméletileg ezt is csak két hétig javasolják. Puff neki. Mivel azonban ezek az ételek szimpik, lehet, hogy csalok, és reggelire viszek be szénhidrátot, hogy ne legyen annyira monoton az étrend. Mert az egyoldalú étrendek, programok ideig-óráig jók, hosszú távon nem lehet kihagyni semmit sem, az megint már szélsőséges irányba viszi a fogyizást, azt meg nem akarom.

A héten egy nap rendeltem egy ilyen szénhidrát mentes menüsort, teszt céljából, illetve más egyéb diétás ételekből, amik nem konkrét programban szerepelnek. Keresem az utat, meglátjuk, hogy mire jutok a Gastroyal-os megoldással.

Megfordult a fejemben, hogy ilyen kajákat én is tudnék csinálni, de most szertnék kis időt nyerni azzal, hogy kevesebbet főzök. Ráadásul nem rossz, ha változatos módon mindenféle ételt hoznak, nem nekem kell pl. kelkáposztát beszerezni, abból kis adagot kizárólag magamnak megcsinálni, mert aztán azt rajtam kívül max. Zita eszi, a család többi tagja úgysem. És esetleg dobhatom ki, jobb esetben fagyasztom, ha lehet. Meg lehetne csinálni, de én most nem akarok gondolkozni, hogy éppen milyen ételt főzzek egy-egy adott napra.

Próbálgatom az ételeket, próbálom saját utamat megtalálni. Azt már sikerült elérni, hogy alapjáraton kisebb adagokat eszek. Hiába kívánja még a szemem, tudom, hogy eleget ettem, és nem veszek többet. És tényleg nem is vagyok már éhes. Ezzel sikerült elérnem, hogy Kinga szülinapi buliján is igencsak keveset bírtam enni, a gyomrom pár nap alatt hozzászokott a kisebb adagokhoz. Ez nekem már jó.

További sikerélmény, hogy minimális az édességfogyasztásom. Eddig többször előfordult, hogy én is ettem valami édességet a lányokkal, vagy jobb esetben "csak" a maradékot, mint pl. pudingot. Most nem eszem meg. Ebéd után szoktam édességet kívánni, ilyenkor keresek egy szem csokit, örülök az édesnek, de nem érzek késztetést, hogy megegyek egy fél tábla csokit. Ezek is nagy dolgok már nekem. :)

Vagy gyakran jön rám a nassolhatnék. szokott is itthon lenni keksz, rágcsa a lányoknak, de amint ránézek, érzem, hogy felesleges. Mondjuk az időkitöltő nasizás eddig is nagyon ritka volt, gyakoribb volt a "programozott" édességevés pl. étkezés után, de mint írtam az is erős reformáláson esett át.

Az, hogy egész nap itthon vagyok, nem könnyíti meg a dolgom. Sokszor jön rám, hogy úgy ennék valamit, de nem is igazán tudom, hogy mit, ráadásul tudom, hogy ettem rendesen előtte, nem is kívánok igazából semmit. az utóbbi egy-két hétben aztán végre tényleg nem is eszek ilyenkor semmit, tényleg sikerült fegyelmezett maradni. Ha mégis, akkor almát. Ha nagy a kísértés, megyek a tükör elé, megnézem "aranyos kis" pocakomat, azt mondom, hogy ha most valami feleslegeset eszek, ez csak nagyobb lesz, és ezt nem akarhatom! No, ez hat. Vagy ha sikerül tényleg fegyelmezetten étkezni egy nap, éhezés nélkül, az sikerélmény, az az egyik legnagyobb doppingszerem. Csak valahogy el kell kezdeni, és ez a LEGNEHEZEBB! :) De, úgy tűnik megy. :)

És azért nehogy már totál jó fényben tüntessem fel magam vagy inkább, hogy látszódjon, hogy nem akarok belehalni a fogyókúrába: ma este is nagyon éhes voltam már. A lányok kitalálták, hogy spagettit kérnek. Átfutott az agyamon, hogy egy nagy doboz löncshúsom van, olvaszani nem tudtam volna húst. Abból készült a spagetti, a lányok jóízűen ettek is belőle, és mivel jó illata volt, hát, bizony, én is elcsábultam. Most éreztem, hogy kicsit többet is ettem, mint hogy éppen ne legyek éhes, úgyhogy ma este kicsit buktam a próbát. De olyan jót ettünk a lányokkal! :) /végre ők is jól ettek, ez külön öröm volt, még ha nem is igazán egészséges a löncshús sem, ha nagyon szigorú akarok lenni, de nem esznek ilyet mindennap/. Biztosan lesz még hasonló "incidens", pont ezért nem számítok turbó fogyásra, de az nem is egészséges. És ha a közeljövőben inkább sportolni tudnék többet, akkor az rengeteget számítana! Akkor kevésbé aggódnék az étkezések miatt. Egyelőre nem tudom, azt hogyan valósítjuk meg, de valahogy csak-csak. :)

Addig meg próbálunk egészséges mértékben diétázni. :)

A kezdet

Ezt a blogot legalább fél éve tervezem létrehozni, a célból, hogy a nyilvánosság segítségével (is) megpróbáljak lefogyni. A fogyniakarás már régi vágy, de mivel a legkisebb csemete is csak 2009 októberében volt egyéves, és még jelenleg is szopizik, nem vetettem bele magam olyan elszántsággal a küzdelembe. Mindenféle egyéb körülmény sem segítette a fogyókúra hatékony folytatását (mint pl. építkezés, ami a férj-apa jelentős szabadidejét elviszi, emiatt nehezebb összehozni pl. egy sportolós alkalmat), így a blog létrehozása is húzódótt. Ugyan mi a szöszt írjak a blogba, ha igazából nem fogyózom? Gondoltam én.

aztán jöttek a decemberi ünnepek, akkor tutibiztos voltam, hogy se fogyni, se fogyókúrázni nem fogok, de azért vigyáztam magamra. Viszont akkor elhatároztam, még ha sablonos is, hogy január elsejével, de legalábbis a januári szülinapok lecsengésével ebbe is belefogunk. Most már a legkisebb leányzó is elmúlt 15 hónapos, úgy érzem, igazán megtettem mindent, hogy minél tovább szopizzon (csak úgy, mint nővéreivel is), úgyhogy 5 év terhesség és/vagy szoptatás után eljött az ideje, hogy kicsit erre is időt fordítsak. Ha emiatt lassan apadásnak indul a tej, akkor sem érzem tragédiának, hogy abbamarad a szopi. Még így is elhúzódhat a folyamat, nem vagyok az a gyorsan "elapadós fajta", túlzottan nem aggódok.

Rengeteg mindent kell még leírnom ezzel az egész fogyókúrás kalanddal kapcsolatban: az eddigi "súlytörténelmemet", általában életfelfogásomat, véleményemet a fogyókúrával kapcsolatban, hogyan képzelem el ezt az egészet, de életem sok más tényezője is kihatással van rá. Szépen sorban mindre sor kerül, ahogy időm engedi, persze.

Feltett szándékom, hogy a blog őszinte legyen. Nem biztos, hogy minden apró dolgot fel tudok jegyezni, sőt, de ezzel a bloggal, irománnyal muszáj őszintének lennem. Mint afféle titkos napló (csak mellesleg nyilvános :-) ). Itt muszáj őszintén bevallanom, ha valami nem sikerül, ha hibázok, ha elrontok valamit, ha engedek a kísértésnek, és megeszem azt a csokit, amit nem kellett volna, ha gyenge voltam, ha rossz napom volt. Mert pont ez a nyilvános helyre kitett őszinteség az, ami visszatartó erő lehet. Legalábbis én ezt várom tőle. Mert milyen "égő" és ciki lenne, ha állandóan azt írom, hogy valami nem sikerül? Ha emiatt az olvasó kicsit kárörvendően az orra alá motyogja, hogy "na, ez is csak egy sok közül, aki azt hiszi, hogy ezt meg lehet csinálni, és puff, az első próbatételnél megbukott, haha!" No, persze azt is meg lehet csinálni, hogy nem írom le, és akkor nem mosolyog senki. De ez nem megoldás. Arra kell törekedni, hogy mindig olyat tudjak írni, amire büszke vagyok, legyen az bármilyen apróság! Ez vezet el aztán végül az áhított célhoz, hogy néhány kilóval kevesebb legyek és jobban érezzem magam a bőrömben. Egyszóval a nyilvánosság lesz nekem a fő doppingszerem!

Valószínűleg ezt én most blog nélkül is elérném. Amúgy. :) Illetve el is fogom, mert borzasztó nagy az elszántság. Rémrosszul érzem magam általánosságban (már jóóó ideje), nem szoktam meg, hogy 10 kilóval több vagyok, mint kellene, hogy bő pulcsiban érzem csak jól magam és strandra sem szívesen megyek. Így van ez már pár éve, és nem szeretem. Tudom, hogy nem ez a legfontosabb a világon, és hogy 3 gyerek megszülése után és mellett megengedhetném magamnak ezt a "luxust", de nekem kezd igenis fontos lenni. Nem szuperizmos, kockahasú csinimami szeretnék lenni (bár, akinek ez sikerül, könnyen összejön vagy megadatik, annak csak szuper a helyzete, és jóindulatú irigységet érzek csak :), és szívesen fogadom a kulisszatitkokat is ), csak pár kilóval kevesebb, hogy fel tudjam húzni a régi ruháim (nem utolsó szempont, hogy drága újakat venni, új méretben), fittebb legyek, jobban bírjam az iramot a mindennapok igencsak nagy hajtásában. Nem olyan sok, de nekem most kissé küzdelmes utat kell ehhez megjárni. Nem jött össze a sokat hangoztatott szülés utáni spontán fogyás, még 3 gyerek mellett sem, vagy csak kis mértékben, ami gyorsan vissza is jött, így aztán kézbe kell venni az irányítást.

És, hogy mégis blogban jegyzem fel ezeket a történéseket? A már említett doppingolás céljából, illetve azért, mert hiszem, hogy vannak mások is rajtam kívül, akik hasonló cipőben járnak, így, ha ez a blog kicsit is segít, hogy ők is felvegyék a küzdelmet vagy egyszerűen reményt ad, hogy sikerülhet, már megéri írogatni. Éppen ezért remélem, hogy sikeres lesz a fogyókúra, mert csak sikerélménnyel tudok másoknak is segíteni! :) Úgyhogy lehet drukkolni, szurkolni, és majd meglám, mi sül ki ebből a projektből! :-)