Feltámadás :)

Ezt a blogomat több mint egy éve nem frissítettem. Nem akartam abbahagyni végleg az írását, de mivel a meghirdetett harcom a kilók ellen nem igazán sikerült, úgy gondoltam, nem is írok róla.

Most újra feltámasztom a blogot, bízva benne, hogy ezúttal több bejegyzést tudok közzétenni.

A reménykedés oka, hogy a harcot újra felvettem, de ez alkalommal sokkal erősebbnek érzem magam, mint bő egy évvel ezelőtt. Ma már tudom, hogy fejben nem voltam kész a nagy lépésre, a hozzáállásom az egészhez homlokegyenest más, mint akkor. Egyszerűen tudom, hogy AKAROM, és kész.

Nagy lendületet ad az elmúlt napok spontán sikere, amit valószínűleg a meleg időjárásnak is köszönhetek, hogy nem volt étvágyam, ehhez jött némi lelki hullámvölgy, ami miatt szintén nem volt kedvem enni, és így ha keveset is, de fogytam. Nem szándékosan, de így történt.

Ebbe kapaszkodtam, mikor újra csatarendbe álltam, ez a néhány nap rádöbbentett, hogy képes vagyok diétázni, és mikor újra és újra fegyelmezett bírtam lenni, csak megerősített a magamba vetett hitemben. :)

Úgyhogy újra klaviatúra mellé ülök, és ha nem is bő lére eresztve, de próbálom rögzíteni az elért eredményeket. Ha megingok, csak leülök a gép elé, és elolvasom, amit eddig elértem. :)

60.2 kg-ról indultam most a "csata" elején, de az utóbbi hetekben volt ez 61 fölött is olykor, így ez már önmagában is egy jó kezdet.

Egyelőre legfőképp diétával próbálkozom, mert sportra nem nagyon van lehetőség, max. nagyon hajnalban 5 és 6 között, vagy éjszaka, de ez nekem már nem megy. A diéta sem jelent elméletet, nagyjából azt eszem, mint eddig, de csökkentek a mennyiségeken (nem lesz időm külön főzni magamnak, örülök, ha a lányok ízlésének tetszőt összehozok, én max. kevesebbet eszem belőle, mint a minap a palacsintából, egyet ettem plusz Csilla kicsi maradékát, és elég volt). másik példa ma reggelről: megettem a hőn áhított körözöttes zsemlémet, amelynek előző nap teljesen higgadtan ellen tudtam állni, de mégsem ettem meg az egész zsemlét, megelégedtem egy féllel. Tényleg nem voltam éhes utána, úgy gondoltam, akkor megállunk.

Délelőtt vásárolni voltunk, nem is igazán tudtunk enni, majd itthon ettünk sütőben sült fűszervajas-tejfölös-sajtos krumplit, sőt, kolbászt is ettem hozzá. Rettentően jól esett, ettem is rendesen, mert tudtam, ez lesz a mai főétkezésem.

Délután már csak görögdinnyét ettem, és szerencsém is lett, mert estefelé elmehettem kocogni. az egész 20 perc volt, de Jani teendőivel (mint kerítéserősítés, fűnyírás és hintaszerelés) valamint az esti ceremóniákkal össze tudtuk egyeztetni. A futás elég satnyán megy, lejtnek lefelé bírom, de felfelé nem, ami nem meglepő. Ennyire kevés futóalkalom mellett nehéz edzetté válni, így többször is gyalogoltam, de nem éreztem kudarcnak. Ha még ezt az egy alkalmat is kihagyom, tényleg nem adok esélyt magamnak, hogy ismét edzett legyek egyszer. :) Annyi csak a pechem, hogy nekem mindig vissza, hazafelé kell emelkedőnek futni, ami a nehezebb verzió. Egyszer azonban eljön az idő is, amikor simán felfutok a nem messze lévő Csóványosra. :-)) Fő az optimizmus! :-))

Futás után nem volt időm enni, egy ideig nem is tudok és nem is jó, de kis idő elteltével ettem két szelet parizert, amit a lányok hagytak, és egy csomó görögdinnyét. Most fél egy van éjjel, rendesen éhes vagyok, de semmi pénzért nem ennék, inkább lefekszek aludni, és akkor nem érzem.

tudom, hogy fogyókúra idején nem célszerű gyakran mérlegre állni, de én most máshogy csinálom. Ha nem felejtem el (a nagy reggeli gyermekellátás közben :-D), éhgyomorra felállok a mérlegre, no, nem azért, hogy egy nap alatt ugyan mennyit sikerült elérni, hanem hogy lássam a szép számot (még ha az stagnál is egy ideig), hogy észben tartsam egész nap: ezt nem szabad nagyobbnak látni, jusson eszedbe, Verocs, ha megennéd valamelyik leányzó maradék kenyerét! :-)

Egy elv talán mégis van: délután és este kerülöm a szénhidrátot, ha lehet. Ezt most hétvégén mondjuk lehet, hogy meg is szegem, de lesz alibim, most lesz Kinga névnapja, jön a család ünnepelni, nem lehet nemenni! :-) azért a mértéket tartom, abból nem lesz baj és sértődés sem.

Nos, így állunk az elején. Lehet, hogy nem lesz a bejegyzéseknek elragadó a stílusa, sok szabadidővel nem rendelkezem, ezért valószínűleg tömören és gyorsan jegyzem le a "harc" állását. A lényeg, hogy rögzítsem, a stílusgyakot egyelőre meghagyom a másik blogra. :)

Hasznos és nem hasznos

Mi árt nagyon egy fogyókúrának?

Ha az ember lánya élete párját arra kéri, hogy nőnap alkalmából véletlenül se vegyen virágot, no, nem mert nem szereti, hanem, mert a vágott hamar hervad, a cserepest nem tudja hova rakni ideiglenes otthonukban, és ha már virágot nem vehet szegény pára, vesz neki egy doboz eredeti belga trüffel csokit, lágyan omlós, szinte szétolvadó, krémes csokikupacok, finom kakaóporban meghempergetve. nyami-nyami. :)

Az ember lánya, aki mindezt imádja, lányai elöl eldugva, mutyiban, ebéd után, egyesével szépen megeszegeti ezt a rém finom édességet. Mentségére legyen mondva, hogy beosztja, 3 hét alatt fogy el a doboz, no, de akkor sem biztos, hogy használ a fogyinak. Mivel azonban fárasztó, gyerekbetegeskedő hetek vannak mögötte, muszáj valami "fájdalomdíj" után nézni. :-))

Mi használ a fogyókúrának?

Ha végre felépül az óvodáskorú gyereksereg, visszatér az intézményébe, anyuka pedig újra tud rendelni magának lúgosító színes leves kúrát. Ami jó, meg tisztít, könnyű, változatos levesekkel. Már kizárólagos fogyasztása is eredményt hoz, no, de ha hármasszámú nokedlije ráadásként "lecsap" az amúgy finom vaníliás cseresznyelevesre (zabkorpás túrógaluskával), és nagy részét bepuszilja, akkor annál nagyobb segítség nincs is a fogyókúrában! Még a diétás levest is eleszi a gyermek... :-) De jófej anyja zokszó nélkül hagyja, sőt, örül, hogy csemetéje nem utálkozik a reformjellegű leves miatt (amúgy tényleg finom, tejszínes leves, a galuskának sincs fűrészpor íze, mint eleinte féltem tőle).

Miközben Zitanokedli nokedlit és levest lenyúl, anyuka már arról ábrándozik, éhségtől kopogó szemmel, hogy a napi négy leves közül egyet undok módon akkor eszik meg, mikor csemete alszik. így is jut bőven a csemetének is, aki a zöldséglevest sem veti meg, pedig "gyári". :)

És utána jöhet az utolsó darabka trüffli csoki!!! :-D

Napi eredmények

Tegnap teljesen meg voltam magammal elégedve (az estét talán leszámítva, de már megbocsátottam magamnak). Mármint , ami az evést illeti. Reggelire beértem két pirítóssal és a kávéval (ami ugyan 3 az 2-ben kávé, és nem túl fogyókúrabarát a cukortartalma, de egy ideje erre szoktam rá, mert villámgyorsan elkészíthető, és ez is az a kategória, amiről egyelőre nem mondok le, mert annyira azért nem sietek, meg különben is, reggel simán elégetem azt a cukormennyiséget, ami benne van), délelőtt két kis mézessütit rágcsáltam, amit még Jani hozott előző nap a keresztmamájától, és nagyon finomat sütnek. Karácsony körül állandóan a lányoknak hagytam meg, de annyira finom, hogy most muszáj volt csenni egy-két darabot. Ebédre a Gastroyaltól hortobágyi húsos palacsintát rendeltem, elvileg a szénhidrátszegény kategóriából. Finom volt, nem is volt sok, Zita is evett belőle, és nem ettem hozzá pl. sült krumplit, mint ahogy az korábban előfordult (pedig azt is imádom :) ). Délután banánt ettünk Zitával, ovi után a főbérlőnkhöz mentünk látogatóba. Úgy volt, hogy a lányok ott maradnak, én meg megyek kiscsoportos szülőire, de Zita annyira álmos volt, hogy nem akartam ott hagyni. Kicsit akartam maradni, ha már megígértem a lányoknak, de végül Zitus felélénkült, a lányok is elvoltak, így fél 7-re értünk haza. Náluk ettem pár kolbászos kenyérkatonát, amiből egy tálcányit meg tudtam volna enni, de észnél voltam. :) Ettem kicsit, mert finom volt, meg jó volt együtt enni Bettivel és két barátnőjével, akik szintén ott voltak, de sikerült nem túlzásba esni. Rém büszke voltam magamra. Újabb megerősítés, hogy megy ez, ha akarom! :) Ami plusz volt, hogy Zita egy kis sütidarab felét meghagyta, azt bekaptam, de az is kevés. PErsze, ha gyorsabban szeretnék fogyni, akkor ezek mind elhagyandók lennének, de nem sietek, meg azért élni is kell mellette kicsit. :)

Késő este ettem még kicsit, mikor végre lekeveredtem az emeletről az altatásból, de akkor nagyon éhes voltam. Megettem a maradék 4 darab mézessütit, amit pont nem kellett volna, de nagyon-nagyon megkívántam. ÉS, hát jól esett. De azért ezért a lépésért nem vagyok teljesen büszke a tegnapi napra. :)

Ma reggel egy fél zsemlére volt időm, felvágottal, de azt is már futtában. Nemrég jöttünk haza az oviból, és menetrendszerint korog a gyomrom. Megyek is és keresek valami egészséges eledelt, lehet, hogy beérem egy natúr joghurttal és pár szem mogyoróval. Úgyis jön nemsokára az ebéd (ez a kiszolgálás rém jólesik! :)), addig kibírom.

Sokat gondolkozok ezen a diétázós dolgon, és rájöttem, hogy sport nélkül nekem nem fog menni a fogyókúra. Látom lassan, hogy meddig tudom csökkenteni az adagokat, mennyit tudok megvonni magamtól, de teljesen szigorú nem tudok magammal lenni. Szeretek közösen családdal, barátokkal enni, szeretem a finom ételeket, olykor a kevésbé egészségeseket is, és ha nem sportolok, sokáig kell diétáznom, hogy működjön a fogyókúra. Ha rendszeresen sportolnék, akkor nem kéne ennyire figyelni, hogy mit eszem, jobban megengedhetnék magamnak egy-egy "botlást". Ráadásul a sport nemcsak a zsírégetésben segítene, hanem nyilván az izomzat is tónusosabb, feszesebb lenne, és már az tuti méretcsökkenést eredményezne. El tudom képzelni, hogy pl. rendszeres futástól a combom ismét "összeugrana", nem lenne ez a "szétfolyósabb" fajta, már elnézést ezekért a hülye szavakért, meg egyszerű fogalmazásért. nekem amúgy is szokatlan a fogyókúra úgy általában, hiszen régebben, a sok sport mellett nem volt szükség ilyesmire. Furcsán is érzem magam, hogy figyelek újabban, hogy ehetek-e dolgokat, de egyelőre csak így működik.

Most annak is örülök, ha olykor sikerül fegyelmezetten kevesebbet enni. :) No, de most tényleg megyek enni valamit, mert különben fegyelmezetten halok éhen itt, a gép előtt. :)